This project is about remembrance and about releasing. I used my private analogue archive, I was collecting for years, to understand and objectify my relation to the phenomenon of fading memories,decease and letting things go. I made a selection of my archive of negatives, making groups of the connected pictures by themes or periods.Then I enlarged them to sheet film negatives. The last step of this process was a kind of releasing ceremony – I created distracted photo montages of the negatives using flame. It was an immersive and touching experience to see as the pictures with the dearest faces and memories were burning and melting. With these memory objects in my hand, I created an installation. I have suspended them, projected thetransparent photographs to the wall and surrounded myself with the images of my life to be recalled and created an atmosphere in which the viewers could get involved too. Our memories are getting blurred, just like my burnt, melted sheet film negatives. There are times, wecan pick up the fragments easily, sometimes, no matter how hard we try, we cannot remember anything except for some small details or blurry, vanishing pictures. With this installation, I intended to create something that recalls these feelings, and makes the onlooker stop and receive the view slowly.
Munkám a megőrzésről, és az elengedésről szól. Az analóg privát képeim archívumát használtam melyet évek óta gyűjtögettem, hogy megértsem és formába öntsem a kapcsolatomat az elmúláshoz, az elengedéshez és a halványuló emlékek elvesztéséhez.
Válogatást készítettem a a negatívok archívumából, és témák illetve időszakok szerint csoportosítottam őket. Ezek után nagy méretű negatív és pozitív síkfilmekre készítettem nagyításokat róluk. A folyamat utolsó lépése egyfajta elengedési szertartás volt: tűz segíségével alakítottam a képeket roncsolt fotó montázsokká. Megindító élmény volt nézni ahogy a szeretteim arca és a legkedvesebb emlékeim olvadozva égnek el. Mikor elkészültem ezekkel az “emlék objektekkel”, installációvá alakítottam őket. Felfüggesztettem és a falra vetítettem transzparens képeket, körülvéve magam az emlékképek maradványaival, egy olyan atmoszférát teremtve, mely a befogadót is bevonja. A felfüggesztett negatívokon keresztül mozgó, sejtelemes képek tűnnek fel a falon, melyek hol tisztán kivehetőek, hol teljesen értelmezhetetlenné váltak, illeszkedve ezzel az emlékezés analógiájához.Hiszen az emlékek is olyanok, mint ezek a elmosódó árnyak: a képek a fejünkben néha tisztán kivehetőek, sokszor viszont bárhogy is próbálkozunk csak néhány apró részletet tudunk felídézni a tovatűnő képekből. Valami olyat szerettem volna létrehozni ezzel az installációval, ami előhívja ezeket az érzéseket, és lassú befogadásra készteti a nézőt.