We are friends with the girls for twenty years. I have started to think that excepting the statement that „we are friends”, what is the holding cohesion between us. Our past? Our memories together? Our plans? Our secrets? I wanted to depict our common world in these series, on the boundary of staged and private pictures. Our lives started to become parallel, and parallels don’t meet. So I considered these photoshoots like small seances where we can meet and relive our common memories. The photoshoots became the holding cohesion.
A lányokkal húsz éve vagyunk barátok. Elgondokodtam, hogy túl azon az egyszerű kijelentésen, hogy barátok vagyunk, mi is köztünk a „megtartó erő”. A közös múlt, az emlékek, a tervek, a titkok? Ezeket próbáltam megfogalmazni ezekben a privát és megrendezett képek határvonalán egyensúlyozó felvételekben. Az életutak amiken elindultunk nagyon különbözőek, és fennál a veszélye hogy az újabb húsz év alatt az egyenesek már nem találkoznak, csak párhuzamosan haladnak majd egymás mellett. Ezért úgy tekintettem magára a sorozat készítésére, a munkafolyamatra, mint a kohézió egy másik értelmezésére, ahol emlékeket elevenítünk meg, vagy épp meg nem valósult terveket játszunk el, közben pedig a fotós kis szeánszok alkalmával új közös élmények születhetnek.